ATILLA REFORMÁCIÓ

Atilla FényMag, Temes megye(r), Nagyszentmiklós

„Az 1600-as lécfalvi országgyűlés végzésében találkozunk először hivatalosan unitárius elnevezésünkkel. A névmagyarázatot úgy magyarázták, hogy az a latin „egy” /unus-una-unum/ vagy az „unitas” egységet jelentő szavakból képezték ki. Elgondolkoztat az, hogy a legelső országgyűlési végzésben, hol a felekezetek név szerint fel vannak sorolva, „ragosítva”, unitárius elnevezésünket nem találjuk. Az 1595-ös végzés szövege ez: „A recepta religiok tudniillik catholica sine romana, lutherana, calvinistica et ARIANA libere mindenütt megtartassék.” A lécfalvi unitárius elnevezés ellenére, tovább is ARIANUSOKNAK neveztek.  Bethlen Gábor fejedelem „a vallásszabadság leghívebb őrizője” így vallott: „Ha tehetném, először az ARIANUSOKAT írtanám ki országomból”. A Magyarországon terjedő unitárizmusról a nemrég megkerült német nyelvű TÜRHENKRIEGE 1574-1577 Acta-ban az unitarizmus terjedéséről így fogalmaz: „Disputation…zwischen Christen und Arrianern”, azaz „A keresztények és ÁRIÁNUSOK közti vitáról”; különösen a nagyharsányi hitvita utáni eseményekkel kapcsolatban van az említés téve az Acta-ban.(Unitárius Élet 2003. november-decemberi szám 20-21.o.) Napjainkban is hallottam áriánusoknak nevezni az unitáriusokat.

Az antitrinitárius elnevezés nem talál ránk, mert mi nem tagadunk, hanem állítunk: Isten egységét. Ami elgondolkoztatásra késztet nevünk szóhasználatában, az, hogy a latin „egy” szó mellé hogy került az ÁRIUS-ÁRIÁNUS „ragadvány”? A mai felekezeteket nem hitük tartalmi lényege szerint nevezték meg, hanem a „kútfő” szerint: római, lutheri, kálvini. Ha ez így valóságos, akkor az „árius” rag is az eredetre utal, vagyis Áriusra, aki Jézus istenségével ellentétben Isten egységét vallotta. Az elnevezés így, hogy „unit+áriánus” elgondolkoztat azon és töprengésre késztetett, hogy az „egy”=unithoz való „árius” szóösszevonás a megnevezésünkben arra mutat, hogy az 1595-ös országgyűlési határozat, a bethlengábori megnevezés, a német nyelvű Türkenkriege 1574-1577 Acta - és még ki tartja számon hányszor - párosításában, az eretneknek és kiátkozottnak nyilvánított áriánusokhoz és így Áriushoz vezethet vissza (UNIT+ÁRIUS). A kor vallási felfogását figyelembe véve, nem indokolatlanul. Abból az alapigazságból indulok ki, hogy a múltban megtörténteket manipulálták: az események megírását szelektíven írták meg, kihagytak, elferdítettek, kiködösítettek, a hovatartozás nézetéből írták meg, akik írni tudtak és írtak. Ennek egyik nemzetközileg elismert igazolása és bizonysága a nemrég megjelent és több kiadást ért - magyar nyelvre is lefordított - Heribert Illig: Kitalált középkor című könyve (Alprint Kiadó 2002), mely a történelemből elveszett 300 év valódiságát bizonyítja, tudtommal eddig megcáfolatlanul. Ezek után szerintem is ideje lenne szembenézni múltunkkal, akár nemzeti-nemzetiségi, akár egyházi, vagy a minket is érintő témában felvetett áriánizmussal-Áriusal.

Az arianizmus a Jézus utáni kereszténységhez tartotó egyik ágazat. A Márk evangéliuma 12,28-32 olvasatában Jézus röviden megfogalmazta teológiáját: csak egy Isten van, jelmondatunk szerint: Egy az Isten! Ezt az írástudó is hangsúlyosan elismerte. Ugyanott megfogalmazta erkölcstanát a szeretet kettős parancsolatában. Ez a jézusi kereszténység szigorú alapja! Az áriánizmus hatására fényt vet Toursi Gergely frank történetíró püspök írása is, ki elfogult egyházias felfogással és barbár latinsággal 591 körül ezt jegyezte fel művében: „…harcolni kell a hitetlenek ellen, kivált az áriánusok ellen, kik templomokat foglaltak el.” Tehát az áriánusokat is POGÁNYNAK [jelentése] nevezték! Kiemeli könyvében személyes hitvitáját a spanyolországi áriánus követtel. Hogy meddig tartott és milyen volt a római katolikus egyháznak az áriánusok elleni harca, azt nem lehet tudni, mert Heribert Illig: Kitalált középkor című könyvében foglaltak is azt bizonyítják, hogy sok mindent elsülyesztett az uralkodó egyház, maszkírozta a történelmet. Tény az, hogy Nyugat-Európa nagyhatalmai katolikus vallásukat az áriánusok örökségeként kapták. Hogy milyen fontos volt az áriánusok megtérítése, az még ezer év után is, 1461-86 között II.Pius és II.Pál pápák megerősítették és kitüntették XI.Lajos francia királyt a „rex christianismus”, legkeresztényibb király és a francia népet „az egyház elsőszülött leánya” címmel, visszaemlékezve és visszautalva arra, hogy Chlodvig germán király volt az áriánizmusból megtérő első király 3000 harcosával.

Szóhagyomány van arról is, hogy az ősmagyarok, sőt Erdélyi Gyula is ismerte kapcsolatai révén az áriánizmus valamilyen ágát. Az 1595-ös gyulafehérvári végzés, Bethlen Gábor elnevezésében az áriánus megnevezést nem tartom véletlen szerűnek, talán az unit-árius elnevezésben is lehet valami visszautalás, amit őseink kerültek, mivel kiátkozott, tiltott pogány vallásnak nyilvánítottak. Ha töprengéseim és sejtéseim helyesek, akkor a mi unitárius hitünk Jézus után az áriánizmusban maradt meg 325-ből. ÉN VÁLLALOM!” - Simén Domokos ny.lelkész, Marosvásárhely, 2004. március 25.

Visszavezetve az I. Egyetemes [Nikaiai/Nicaeai] Zsinathoz (325)!

Révai Péter koronaőr szerint is Atilla jelen volt a Szent Koronán, ahol Dukasz Mihály helyett a Szűzanya volt akkor még látható. Alatta pedig Atilla és Buda képe szerepelt. Atilla keresztény császárként is szerepel. A két világháború között pedig volt olyan unitárius folyóirat, amelyet ki is nyomtattak, s amelyben az szerepelt, hogy „ATILLA A MI EGYETLEN SZENTÜNK.” Az unitáriusok az ősvallás folytatóiként határozzák meg magukat. Ez hivatalos vélemény volt részükről a két világháború között, s ennek az egyháznak egyetlen szentje volt, Atilla. „Omnes Siculi qui primum erant populi Athyle regis” mondják a krónikák: „Az összes székelyek, akik megelőzőleg Atilla király népe voltak” Az ,,Ária” = Hun-t jelent itt; a [2. században] Arius que qui Arios más formájáról ír ennek; Darius que qui Unos vagy Darius que qui Hunnos. A Nagy Sándor utazásai [4. század] is; Darius que qui Hunnos or Arius que qui Arios vagy Arius que qui Hunnos vagyis a Hunok az Árják.

NINCS ÓSZÖVETSÉG [zsidóság könyve] CSAK EVANGÉLIUM!

Kr. u. 382-ben, amikor I. Theodosius császár a kereszténységet kizárólagos államvallássá tette, a római zsinattal a kanonizáció folyamata is kezdetét vette. [A kánon az Istentől kinyilatkoztatott hiteles szövegek együttesét jelenti, magát a kifejezést először Nagy Szent Anasztász püspök használta, 350 körül.] A 414-es karthágói zsinattal lezárt kanonizációs folyamat eredményeként négy evangéliumot, a Mátétól, Lukácstól, Márktól és Jánostól való Szentírást fogadták el EGYEDÜLI KINYILATKOZTATÁSKÉNT. A többi nem hitelesnek minősített írás sorsa jobb esetben a feledés, rosszabb esetben pedig a megsemmisülés lett.

• -      Ignatius, aki az antiochiai gyülekezet pásztora volt, Kr.u.115 körül már az Evangéliumról beszél, amelynek 4 része van!
• -      Ireneus, Lyon püspöke Kr.u. 180-ban azt állítja, hogy a keresztény egyház 4 oszlopon, a 4 evangéliumon áll!
• -     Tacianus: „Az ószövetségi etika nem egyeztethető a Krisztusi tanítások etikájával.”
• -     Marcion: „Nem igaz hogy a Krisztusi tanítás ószövetségi alapokon nyugszik.”

Turul NemzetsÉg: „A nemzetség, melybe Isten rendelt, földi életed vára, otthona. Hozzá láncol az Igazság. Ha eltéped e láncot, olybá leszel, mint a hulló falevél, melyet a szelek visznek magukkal s egyszer elvész valahol a feledés sarában... ...Maradjatok meg nemzetségetek erős hajtásának, mert kőtelességetek az Igazság tanítása - az én földi munkám folytatása.” - Jézus Evangéliuma [apokrif, gnosztikus]

Etel tételek: 

1. Tamás [iker] Apostol
2. Edessa [UrFa] Keresztény KözÖssÉge
3. Kaukázusi Albán-Udin Egyház
4. Atilla Kán(on) VETO
5. HungÁria [Magyarország] Alapítása
6. A MAGURA Védőszentje 
7. Aranytükör Törvény

A hunok a gallokkal vívott harcok idején egy remetét találnak, akit Atilla elé visznek. A gall remete nyilvánvalóan nem szerette az ellenfél hadvezérét, rosszat mégsem tudott róla mondani. Azt mondja Atillának: „Te Isten elgondolása vagy” és „Az Úristen a te keménységed szigorával gyógyítja az Urat elhagyni akaró emberiséget.” - Szabo Sinko Magda - A magyar géniusz

„Isten kegyelméből... Isten ostora.” - Nepos Magni Nemroth