ARSZAKIDA ÖRÖKSÉGE: „A Szent Királyok Nemzetsége”

A szakrális uralkodó nem despota - mint pl. a Habsburgok -, hanem egy Isten által kiválasztott beavatott személy, aki a hatalom megszállottjaként nem kizárólag saját családja szűklátókörű és kicsinyes érdekeit tartja szem előtt, hanem mindenekelőtt népe Jó Pásztoraként isteni beleegyezéssel irányítja és védelmezi a rábízott országot és nemzetet, melynek jólétéért személyesen felelős. A Turul-Ház [Turul Nemzetség] királyainak többsége véresen komolyan vette ezt az ősidőkből örökölt szerepkört. Nem véletlenül nevezték a Turul-Házat a „Szent Királyok Nemzetségének” a középkorban. Ez a szentség vagy megszentelődés sem az esetlegességek játékaként érvényesült a magyar középkor vezető magyar dinasztiájában. Árpádházi királyaink egyenesági tovább vivői voltak annak a szent vérvonalnak, mely a Teremtő Istentől, az Égből kiindulva Nimrud [Nemroth] utódainak genetikai láncolatán át jutott el a pártus arszakida hercegnő, Szűz Mária Gyermeke, az Üdvözítő Emberfia Jézus személyében a beteljesedés csúcspontjához. Turulházi királyaink Atillán keresztül ennek a Pártus-magyar Arszakida dinasztiának [arszák=ország] egyenesági leszármazottjai. Mariell Wehrly Frey szerint Mária édesapja Nakeb adiabenei pártus herceg, míg édesanyja Grapte charax-hercegnő volt.

A magyar Szent Korona nem Szent Istvántól, hanem Atillától származik.

„A szkíta ősbölcsességen keresztül jön le a teremtés forrásából… egy üdvtörténeti program, amely csak szkíta-utód királynak szólhat.” - Pap Gábor: „Angyali Korona, szent csillag” [1996. 21. Oldal.]

A különböző uralkodói koronák ismét egy másik szempont szerint is csoportosíthatóak. Léteznek felfelé nyitott és felfelé zárt koronák, melyek e jellegzetességük által az őket hordó uralkodó hatalmi státuszát hivatottak kifejezni. A középkorban olyan fontos jelképek terén, mint a hatalmi jelvények, semmit sem engedtek át a véletlen szeszélyének. Az egyetlen, valóban felfelé zárt korona Európában a Magyar Szent Korona. Milyen titkos üzenetet hordoz koronánk felfelé zárt jellege? Ha egy király vagy fejedelem egy nálánál magasabb földi hatalomnak alárendeltje volt, nyilvánvaló, hogy a felfelé nyitott koronatípust volt kénytelen hordani, akár a német-római császár vazallus királyai. A német birodalmi korona azonban eredetileg szintén nyitott volt felfelé abból a történelemből közismert okból, hogy a császár vallás jogilag Péter helyettesének [vicarius Petri, nem vicarius Christi!!!], a mindenkori pápának alárendelt hatalmi státusszal bírt. A pápa ugyanis kiátkozhatta [exkommunikálhatta] őt, melynek következtében szabad prédává [vogelfrei] válhatott ellenségei számára. Gondoljunk csak IV. Henrik császár és VII. Gergely pápa marakodására az invesztitúra jog miatt, mely a pápai kiátkozást követően a császár híres Canossa-járását vonta maga után 1077-ben. Ennél a pontnál meg kell jegyezzük, hogy nem egy turul-házi magyar király részesült pápai kiátkozásban, mely sem az illető király hazai hatalmát nem ingatta meg, se nem kényszerült a magyar uralkodó egy Canossa-járáshoz hasonló megalázkodásra.

A német császári koronát ugyan később kiegészítették egy keskeny, előre ívelő elemmel, mely az elöl található kereszt és a hátsó oromzati rész között helyezkedik el. Ez az utólagos hozzátoldás azonban mit sem változtat fölfelé nyitott jellegén. A magyar, felfelé mind a négy irányban zárt Szent Koronát olyan királyok hordhatták koronázásukkor, akik örökölt hatalmi helyzetüknél fogva egy földi hatalomnak sem tartoztak alárendeltséggel és hódolattal. Sem a pápának, sem a német-római, sem a bizánci császárnak! Ebből következően kizárólag Istennek és saját népüknek tartoztak felelősséggel és engedelmességgel. Talán ez volt az oka a Nyugat azon szűnni nem akaró törekvésének, melynek szolgálatában minden lehetségest elkövetett mind a hun, mind az avar korszakban, mind a harmadik honvisszatérés idején, hogy népünk Kárpát-medencei jelenlétét meghiúsítsa.

Gondoljuk csak végig, ki is volt a koronázási szertartás alatt a jövendő magyar király feje fölött közvetlenül? Maga az Atyaisten! A kommunista pártállam idején publikáló remek történészünk, Dümmerth Dezső mutatott rá arra, hogy a középkor magyar királyai hatalmukat Istenfiúi minőségben gyakorolták. Talán megértjük most már, milyen tartalmak húzódnak meg a magyar uralkodók apostol-király-i címe mögött, és az is világossá és érthetővé válik, miért rendelkeztek apostol-királyaink pápaválasztások idején vétójoggal. [„Én csak apostolutód vagyok, de te apostol.”] - Lajdi Péter

Atilla [Nepos Magni Nemroth] megerősítésnek köszönhető a VETO!