Kárpát-medencei ŐSHONosságunk

Kárpát-medence = MagUra-medence

Pécsi Márton akadémikus, 1962-ben fedezte fel a Vértesszöllős-i ásatási területet. Az 500.000 éves, barlanglakó, tűzismerő ősember, - kit a feltáró dolgozók később Samunak kereszteltek - feltárása, s a leletmentés Vértes professzor nevéhez fűződik, kit korai halála akadályozta meg e munka befejezésében.

Sanudo XV. sz.-beli térképén (Encyclopaedia Britannica, Magyar Adorján Az ősműveltség) a Csallóközt Európa méretűvé rajzolta, az emberi fejlődéstörténetben való fontos szerepe miatt.

Az amerikai National Geographic Society kiadványai szerint a homo sapiens 200.000 évvel ezelőtt jött Afrikából. Ezzel szemben:

Evan Hadingham, a Harvard egyetem embertan tanára Secrets of the Ice Age (a jégkorszak titkai - Walker and Co. New York, NY. 1979. 64. old.) című művében elmondja, hogy Európa Homo Sapiens-e minden külső behatástól függetlenül a Kárpát-medencében alakult ki, Érd és Tata vidékén.

Tamaskó Ödön (Zempléni hegység Bibliotheka Kiadó Budapest, 1958, 6-9. old.) a Zemplén hegység kőzeteiben találta meg az utólsó maradványait „annak az ősi szárazföldnek, amely még a Föld őskorában keletkezett és amelyet 300 millió évig gyalult, koptatott a víz, a jég és a szél együttes pusztító munkája.” A hővizek vidékén (Nagy Milic-Kányahegy, Gönc) ez az ősterület millió évek változatlan fejlődésének lehetett hona. Az emberi település korát e vidéken az író 30.000 évvel ezelőttre teszi, de nem részletezi. Viszont megállapítja, hogy e vidék éghajlata az utolsó 10.000 évben változatlan.

John Dayton (Metals, Minerals, Glazing and Man, Harraps, London 1978) szerint a világ valamennyi fémkorszaka a Kárpát-medence bányáiban és kohóiban kezdődött. Külföldön talált egyedei könnyen azonosíthatók a Kárpát-medencei fémekkel.

Dr. Toronyi Etelka (A kárpáti medence a kultúrák bölcsője és a magyarok őshazája, Argentina) műve 5. oldalán megállapítja, hogy „a Kárpáti Medence már lakott terület volt az ember földön való megjelenésének csaknem a legelső korszakától kezdve.” Könyvében sorra veszi a könyve írásakor ismert  ősleleteket.  A talált emberi maradványokat három fejlődési korszakra osztotta fel. Török Aurél és Hermann Ottó buzdítására végre komolyan beinduló hazai ásatások bizonyítják, hogy az emberi fejlődés mindhárom szakaszának képviselői jelen voltak a Kárpát-medencében. Hozza a ballabarlangi diluviális gyermekkoponya, a lengyeli és simontornyaicsiszolt kőkorszakból származó koponya, a mussolini barlangban talált ősemberi állkapocs, a subalyuki ősember koponyájának és keresztcsontja rajzát, valamint a gödöllői rézkori koponyát. A legutolsó, s legfejlettebb alkatúnak a „rövid fejű”, hazánkban korán megjelenő ember fajtát említi, s a tényt, hogy az emberiség fejlődése a rövid fejűség irányába halad. Ezen ma is használt szakkifejezésnél egy pillanatra időznöm kell. Magyar népünk jellegzetességeként hivatalos tudósaink ugyancsak „rövidfejűséget” említenek, nyugati mintára, szinte lenézően. Magyar Adorján hívja fel figyelmünket arra, hogy a rövid fejűnek nevezett koponya alkat nem rövid, de gömbölyű, s a gömb a legtökéletesebb mértani idom.

Kubinyi Ferenc régészünk javasolta az 1800-as évek végén, hogy a rézkorszakot Magyarországról nevezzék el. Itt ötvözték először az ónt és rezet, ezzel a sokkal tartósabb bronzot állították elő Erdélyben először e földön.

Grover S. Krantz Az Éghajlati fajok és leszármazásaik [Climatic Races and Descent Groups, (The Christopher Publishing House North Quincy, Massachusetts 02171, © 1980)]  című műve embertani szempontból figyeli emberré válásunk folyamatát. Meg nem magyarázható módon a beszéd kialakulása Európa területén, közép Európában, esetleg a Földközi tenger keleti vidékén következett be. Európa lakóssága ebben az időben még majdnem teljes egészében szőke, kék szemű volt. Vérképük az Rh negativ csoportot képviselte.

Az európai nyelvek földrajzi kialakulása című művében kifejtett elmélete következményeként az eddig Európa mostohagyermekeként kezelt magyarságban Európa műveltségalapító ősnépét ismeri fel. Szerinte az u.n. indoeurópai nyelvek igen későn alakultak ki Európában. Éppen ezért szókészletük 30 %-a nem indoeurópai eredetet mutat, s Európa korai térképein indoeurópai folyónevek nincsenek. Bennünket közelebbről a következő mondata érdekel: „….a görög nyelv tehát jelenlegi helyén Kr.e. 6500-ban, a kelta nyelv Kr.e. 3500-ban alakult ki Írországban. A magyar nyelv ősisége a Kárpátmedencében hasonlóképpen meglepő; úgy találom, hogy eredete a mezolitikumba vezet, a kőkorszakot megelőzve.”  Továbbá: „Legalább is egy fontos pontnál a népvándorlás elmélete éppen a fordítottja az eddigi tételnek. Általában azt tartják, hogy az uráli magyarok a IX. században költöztek be a Kárpátmedencébe egy keleti területről. Én azt találom, hogy valamennyi uráli nyelvet beszélő csoport Magyarországból terjedt el, egy sokkal korábbi korban, az ellenkező irányba.” Kárpátmedencei jelenlétünket és magyar nyelvünket a mezolitikumba teszi.

Lázár István Kiált Patak Vára (Szépirodalmi Könyvkiadó Vállalat Budapest, 1974) tárgyalja, hogy hazánkban a Bodrogközben feltárt hatezer éves sírokban pihenők, s a ma ott élő szőke, kék szemű emberek Rh negatív vérképe egyöntetűen ugyan ezt mutatja.

Magyar Adorján ezernyi nyelvi, néprajzi, művelődéstörténeti adattal támasztja alá kárpát-medencei ősiségünket, s a magyarságban Európa műveltségadó ősnépét látja. Kora hivatalos tudósai tételeit nem tudták megcáfolni, s ezért a szokott elhallgatás fegyverét használták ellene.

Gábor Miklós „A Magyar Régészet Regényét” „Az ötvenezer éves ember” fejezetcímmel kezdi, viszont később már az érdi leletekkel kapcsolatban a következőket állapítja meg: „Amikor az ősember itt élt a völgyteknőben, akkor kezdődött az utolsó jégkorszak. Rendkívül érdekes időszak ez, i.e. 70.000 körül kezdődik a neander-völgyi ember kora. Művében viszont nem tér ki az itt talált csontvázak embertani adataira. Kvarcból, kavicsból pattintott, igen finom kidolgozású eszközei vannak; összesen 42 ilyen eszközt találtak. (Gábor Miklós A magyar régészet regénye, 10. old. Panoráma, 1965) 70.000 évesek az érdi és tatabányai vadásztelepek, ahol tervszerű vadászgazdaság folyt, 32 állatfaj képviseltette magát, ötvenezer állatcsont maradványt találtak. Lakótelepeiken már volt tűzhely.

Az Archæologiai Értesitő (91. 2,dst, 1964 Akadémiai Kiadó Budapest.) szerinti  békásmegyeri őstelep C14-es vizsgálata nem áll rendelkezésemre, de Európa műveltségtörténetének egyik legfontosabb állomása. Folytonos letelepülésének nyolc műveltségi réteg a tanúja a neolitikumtól a vaskorszakig. A lakógödörben nagyméretű szarvasagancs volt, egy kaptafa szerű ék, agancs fejsze, pattintott kőpenge, obszidián magkő, őrlőkő, hálónehezék, csiszolt csontból való ár és simító társaságában. Másutt kutyacsontváz és marhalapocka volt található. Edényeik piros és sárga díszítésűek. Egy füles korsón pontozott ék-minta, a bronzkori rétegben bütyökdíszes edények éppen úgy, mint az őskori rétegben is. Ezen díszítési mód a folyamatos ásatási rétegekben azonos műveltség életéről ad hírt az őskortól a vaskorszakig. A gondolatközlés fejezetében kitérek a bütyökdísz jellegzetes magyar voltára. (Tomory Kezdeteink, Miskolci Bölcsész Egyesület kiadása)

A békásmegyeri őstelepen talált tárgyak bizonyítéka szerint az itt lakók már ősi időkben ismerték, készítették és használták a földművelés eszközeit, s e mellett a halászat fejlett, hálós rendszerét is. Gabonájukat őrölték. Kaptafát használtak, kezük ügyében volt az ár, a simító, edényeket gyártottak. Szépérzékük tanúja, hogy edényeiket kagylómozaikkal, nyírfakéreg bevonattal díszítették. Asszonyaik szövőszék mellett álmodták meg mai szép szőtteseik, hímzéseik mintáját, melyek közül számos minta átmentette a kárpát-medencei őskor növény és állatvilágának képét, s az ősi házak szerkezetét. (Magyar Adorján, Magyar építőizlés, Kráter kiadó 1990, 25. old.) Mindennapi társuk volt a kutya a legősibb idők óta. Faragott gerendadísz tanúsága szerint hegyes orrú és fülű, kuvasz-szerű kutya lehetett. Tágas mezőiken szarvasmarha legelt. A mai napig is milyen ismerős ez a kép!

A Kaposvári múzeum iratai között (A Somogy Megyei Múzeumok régészeti adattára, Draveczky-Sági-Takáts, Kiadta a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága Kaposvár, 1964. 1964.II. füzet) Somogy megyében hatvan hitelesített, s négy, 1964-ben még nem hitelesített kőkorszaki település van. Kaposvár az őskortól kezdve folyamatosan lakott terület.

Tomory Zsuzsa gyűjtése (Kezdeteink):

Gábori Miklós a Tűzköves-i műveltséggel kapcsolatban a következőkre hívja fel a figyelmet: Edényeik között meg kell említeni a valódi lopótök-edényt, s annak agyag mását. Itt ismét szószerint idézem: „…természetes azonban az is, hogy a még régebbi idők óta használatban maradt, kéregből készült edényeknek, a vesszőből font, sásból kötött, fából faragott edényféléknek alakját is megőrizte a lakósságnak azon rétege, mely nem a déli bevándorlók, HANEM AZ ITT REKEDT ŐSLAKÓSSÁG LESZÁRMAZOTTJA VOLT.” A 4.500 évvel ezelőtt már ott élt lakosság tárgyi és szellemi műveltsége, - mely a fenti eszközök művészi készítője volt már akkor is - vajon hány ezer éves múltat tételez fel?

A Kárpát-medence magyar őslakói a legkorábbi időktől kezdve földművelő, letelepedett életet élő emberek. Alapszótáruk, nép- és Isten-neve, s ezek származékai - amint azt a gondolatközléssel kapcsolatos fejezetemben bemutattam - mind a földdel és földműveléssel kapcsolatosak. Rovásunk első betűje is első földművelő szerszámunknak, az ágnak alakját tükrözi, amint azt a mellékelt képen láthatjuk is.

Az Érd és Tata vidéki 70.000 éves őstelepen élő emberek már 42 fajta eszközt használtak. A 18.600 éves ságvári vadásztelepen már tömegével találhatjuk a szarvasagancs kapákat. Használtak nyeles kőkéseket, ismerték a hússzárítás módozatait. A békásmegyeri őstelep embere is használta nemcsak a földművelés alapszerszámát, az előbb említett szarvasagancs kapát, de aratta, „hegyezte”, begyűjtötte a gabonát, meg is őrölte, kemencéiben meg is sütötte madárlátta kenyerét. Ismerte a tervgazdálkodást, vadászterületeit soha nem merítette ki. Volt kaptafája, hálónehezéke. A békásmegyeri telep jó bizonyság arra, hogy a földművelés, halászat, vadászat egy időben használt tudomány. A 9.000 éves gorzsai település már a mai, modern élet kellékeivel rendelkezik: házaikban van asztal, polc, kéreg,- fa-, és agyagedények, szövőszék, láda, házi-szentély, oltár.

Állataik között ott volt legősibb idők óta az ágas (szarvas), a kutya, a ló, a szarvasmarha, a kecske. Ősszótárának részei a méhészkedéssel kapcsolatos szavak: mezőin méhek gyűjtögették a mézet. Mágócson a nép „Isten aranyos madárkáinak” hívta nem is olyan régen a méheket,

Akinek kaptafája volt, volt csizmája is, különben ugyan miért is kellett volna neki a kaptafa? Történelmi időkben népünk viselete mindig megkülönböztetett fejlettséget árult el. Addig, amíg a görögök, rómaiak csak magukra csavart lepedőkben jártak, addig népünk különböző rokon törzsei nadrágban, csizmásan jelennek meg a történelem színpadán. Amint az előzőkben láttuk, e divat kezdetét a békásmegyeri őstelep szolgáltatja.

Állandó kelléktáruk közé tartozott a tükör olyannyira, hogy amikor - bárhol a nagyvilágban - a halott mellett kerek tükröt találnak, biztosra vehető, hogy a népünkkel való rokonság egyéb kelléke is megtalálható. Ezek utódai a híres somogyi tükrösök. A tükör ősvallásunk egyik igen fontos jelképe, s lényege a testi-lelki szépség ápolásának fontos volta. A tükör a lélek jelképe, melyben Isten képe tükröződik. (Magyar Adorján, A lelkiismeret Aranytükre, 61. old.) 

Móra Ferenc szerint gyöngyöket igen nagy mennyiségben használtak őseink: szinte lapátolni lehet őket némely sírban.

Asztalos Miklós is ugyancsak az ékszerek gazdagságáról beszél Erdély őstörténetével kapcsolatban. (Asztalos Miklós Történeti Erdély, 14. old. Kiadó: Erdélyi Férfiak Egyesülete, 1936) Az ősi sírokban fegyver nem volt.

A világ legősibb, ismert kocsijáról ad hírt a Budakalászon kiásott agyag-kocsi, Kr.e. 1.900-ból. (The Dawn of Civilization, 331, 339 old. McGraw Hill Book Co. Inc., Edited by Prof. Stuart Piggott) A korai görög műveltséget megelőző időkben elnevezett Égei tengeri szigetek - Kios, Samos, Kos, Rhodos  - gyűjtőneve Makaria, s vándortörzseink egyik első, Kárpát-medencén kívüli szálláshelye volt. Lakói harcos népek elől menekülni kényszerültek, s Egyiptom felé vették útjukat. Ez útvonalon számtalanszor találkozunk Magor nevével. A Biblosi Filo (Angelo Mossa „The Palaces of Crete and their Builders, London, 1907) szerint a főniciaiak nagy tiszteletben részesítettek egy Mag nevű istent, akit a földművelés feltalálójaként tartottak számon, s aki - Lenormant szerint (Histoire Ancienne de L’Orient) - negyven földműveléssel kapcsolatos könyvet írt, s hagyott az utókorra.

Bugár-Mészáros Károly: (Körös-Sárréti Útikalauz, Általános információk. Építészeti emlékek a Körös-Sárrét vidékén.) az alföldi piramisokról számol be, melyek építésének ideje megegyezik az első nagy egyiptomi piramisok építési idejével.

Marjalaki Kiss Lajos (Történeti Tanulmányok Herman Ottó Múzeum Kiadása Miskolc, 1984) az Árpádok bejövetelét megelőző tömeges magyar földrajzi neveket gyűjtötte össze.

Tárihi Üngürüsz (A magyarok történelme. A II. Nagy Szittya Történelmi Kongresszus, Ohio, 1988) hun vándortörzsünk őshazába való visszatérését irja le: amikor Hunor Pannoniába érkezett csodálkozva látta, hogy ott velük egy nyelvet beszélő ősnép van. Számtalan vándorlás, csata leirásában régi társadalmakkal - ezek között a trójaiakkal - való kapcsolatainkat tárja fel.

Grandpierre Endre és Attila a magyarságban a világ műveltségalapító ősnépét látta: „A Tarih-i-Üngürüsz Árpád-kor előtti magyar ősgesztánk részletes elemzésével egyikünk (GKE, 1979, 1990) bebizonyította, hogy a Csodaszarvas-mondakör a mágikus őskorból származik (lásd különösen id. mű, 67.-68. o). Hunor és Magor ikertestvérek voltak, s ezért úgy tűnhet, helyesebb hun-magyar népről beszélni. Azért látjuk mégis helyesebbnek a magyar, illetve magyar-hun népnév használatát, mert a Tárih-i-Üngürüsz őskori Csodaszarvas-mondájának legelején Magor neve Hunoré előtt szerepel, és ez azt jelzi, hogy a hun és magyar testvérnép közül a magyar az ősibb (GKE 1990, 17. és 40.-43. o.). A magyar nép és nevének folytonossága tehát legalábbis öt-tízezer évre, a vízözön koráig visszavezethető.” „…A mágusok mag-népe, a királyság és a magyarság térbeli és időbeli határai jelzik, amit tanulmányunkban vázoltunk: a magyarság a királyi mágusok népe.“ (Királyi mágusok ősnépe: a magyar.)

Lukácsi Kristóf (A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei) Eredeti örmény őstörténeti munkákból gyűjtötte ki a népünkkel kapcsolatos részeket, melyek a hunok és magyarok között egyenlőségjelet vonnak (hunni sive hungari…).

Dr. Baráth Tibor (A magyar népek őstörténete. Somogyi Zoltán kiadása 1968) Hatalmas munkája számtalan írott, építészeti, népművészeti adattal bizonyítja, hogy tízezer évvel ezelőtt egész Európa magyar nyelvterület volt.

Botos László Hazatérés című, az Árpád Akadémia aranyérmét nyert, két nyelven megjelent műve kárpát-medencei őshonosságunk adatait vezeti le a legősibb koroktól a máig: „A magyarság nem messze Ázsiában vagy Mezopotámiában alakult ki, hanem a Körös kultúra területén, a világ egyik legősibb civilizációnak helyén, a messze távoli időben, sok évezreddel ezelőtt…” (VI. fejezet.)

Prof. Mario Alinei nyelvész kilenc tudományos intézet tisztelt tagja, számos könyv és több, mint 200 nyelvészeti cikk szerzője. Az etruszkokat a kárpát-medencei magyarságtól származtatja. Az Origini delle lingue d’Europe két kötetben megjelent könyve és a tárgyunkat képező Etrusco: Uno forma archaica di ungherese, magyar kiadásban Ősi kapocs, A magyar-etruszk nyelvrokonság című műve az eddig elfogadott nyelvészeti keretek újraértékelését segíti elő.

Michelangelo Naddeo olasz kutató több művében, hatalmas mennyiségű régészeti lelet képével igazolja a magyarság kárpát-medencei eredetét. Magyarországon több előadást tartott. Legutóbb egy vele folytatott hosszabb beszélgetést közölt a Magyar Demokrata, melyben a magyarok kárpát-medencei őshonossága mellett tör lándzsát.

Kárpátok

Erdélyi Zsuzsanna (Hegyet hágék lőtöt lépék. Archaikus imádságok. Magvető kiadó 1976) Népi imádságaink legősibb emlékeinket ringatják, gyakran még az évszám feltüntetésével is. Tomory Zsuzsa Égen menő szép madár. A magyar ima cimű tanulmányában elemezi ezeket.

Berze Nagy János (Baranyai néphagyományok, Baranya megye kiadása 1940) ősműveltségünk tárházát adta át az utókornak.

Ipolyi Arnold (Magyar mythologia, Zajti Ferenc kiadása, III. kiadás 1929) Összehasonlító történelmi és műveltségtörténeti munkája felöleli az u.n. „történelem előtti” korokat is, kárpát-medencei jelenlétünkkel.

Friedrich Klára és Szakács Gábor rovásírással kapcsolatos művei Kárpát-medence-i őshonosságunk bizonyságát alapozzák meg. A Kárpát-medence, a bosnyák piramisok és glozel jelrendszerének összehasonlítása című művükben a következőket mondják:

Röviden a Kárpát-medencei jelrendszerről:

1. Az ősi magyar rovásírás

Az ősi magyar rovásírás a Kárpát-medencében alakult ki. Eddig megtalált legrégebbi emlékei: a Bajóti Jankovich barlang pálcavégén talált jelek 15 - 20.000 éves bolygatatlan rétegből származnak. A Tatárlakai Korong  jelei 7500-8200 évesek. Ezen írásnak további 6-7000 éves emlékei kerültek elő Torma Zsófia (1831-1899) régésznő ásatásain az erdélyi Tordos közelében. A rovásírás emlékei fennmaradtak a történelmi Magyarország területén (lásd az 1920 előtti térképeket) köveken, templomok falain, csont, fa, ezüst, aranytárgyakon, könyvekben.

A rovásírás emlékei bizonyítják a magyarság Kárpát-medencei eredetét ( lásd Friedrich Klára: Tatárlaka titka- angol nyelven is - Mystery of Tatárlaka)

A rovásírás a magyarok között ma is használatos, a történelmi Magyarország területén legalább százezer ember használja a mindennapi életben. Szakács Gábor újságíró, rovásírás kutató pedig 10. éve szervez  versenyeket az ifjúság 9-18 éves korosztálya számára, amelyre általában  700 fő jelentkezik évente. A 15-20.000 éves jelrendszer tehát ma is tökéletesen használható, annál is inkább, mert a magyar nyelv hangjait csak ezzel lehet tökéletesen lejegyezni, hiszen amikor a 10. században a magyaroknak át kellett térniük a latin betűs írásra, abban nyelvük 13 hangjára ( TY, GY, NY, SZ, ZS, CS, LY, J, K, Á, É, Ö, Ü) nem volt jel.

Hernyák Gábor - az OÉÁ Vasércmű volt főgeológusa, a Rudapithecus csontmaradványok megtalálója, mely tényt a másik őslelet - az Anapithecus hernyáki - elnevezése őrzi is.

Tasnádi Kubacska András munkásságával kapcsolatos cikk megjelent a Fixpont 2007. áprilisi számában. Solymáron és környékén őslénykutatóként elsősorban az itteni barlangi kincsek feltárásából vette ki a részét. Az Ördöglyuk-barlangban többször is kutatott, a 20-as évek közepén éppúgy, mint 1943-ban… Jelentős kutatásokat végzett például az ősállatok megbetegedéseinek (!) témájában…

Magyar Adorján Az ősműveltség című, 1080 oldalas művéből gyűjtöttem ki néhány vonatkozó irodalmat. Itt csupán a magyar ősnéppel és a jászokkal kapcsolatos néhány címet gyűjtöttem ki, de a jászokon kívül még 15 ősmagyar népi egység irodalma Az ősműveltségben található.

Európa az Emberiség Őshazája!

Gustav Svantes: Geschichte der Uhrzeit

Hans Weinert: Stammensentwicklung der Menscheit und Erdgeschichte und Werden den Menschen (Braunschweig 1951)

Wilhelm M Meyer „Weltschöpfung” , „Weltuntergang”

Eickstedt művei

Meyers Lexicon

Cravezi Mondo Animale (Ősturáni faj őseurópában)

Isac Taylor (fentiek és Cölöplakók)

Dr. Winkler Henrik: a magyar alapfaj szőke.

Bél Mátyás 1735 Notitia Hungariae Novae historico geographica.  (A legmagyarabb vidék a Csallóköz, szőke, kékszemű lakossággal.)

Gáspár János Fajismeret, 1912 Karcag.

Gróf Hermann Keyserling Das Spectrum Europas (Heidelberg 1928) - (A hosszúfejűek az elszigetelt Angliában maradtak meg.)

JÁSZOK ~ 252-391 old.

 Forum Jazigorum, Forum Philistinorum = Jászvásár a régi iratokban

Ethnographia 1931. 29. old. Jász területek: Ormánság, valamint a Porosz és Lengyelország közötti jazving, vagy jasko nép. A poroszországi német nyelv is „j”-ző, őket is elnémetesedett jászoknak kell sejtenünk.

Tacitus: germániai „osi” nép, mely pannoniai nyelven beszél. Uz, uzon = jász

Gyárfás István A jász-kunok története, Kecskemét, 1873. l. (283. old.) Kréta, valamint Libia jász terület. Kréta Kaftor név alatt szerepel, innen menekültek Libiába. Jeremiás 47:4

Hitzig: Urgeschichte und Mythologie der Philister. Leipzig 1845., 14. old.

Renan Ernest Geschichte des Volkes Israel, Berlin, 1844

Tacitus hist. V. Filiszteusokat Jud-nak his hivják.

Giovanni Lucio Fraguriense – Istrát az istrok lakták, fekete ruhát viseltek gyászként (Jász - gyász kapcs.)

Az Adria régi neve Ion tenger volt. A mai Zára neve régen Jadera, ill. Jasera, ettől délre Iassa, ill. l’Issa, innen űzik őket a görögök Palestinába, innen Argolis, Attica, s kis Ázsia nyugati partjánál telepedtek le. A helyben maradt besenyő és jász kézművesek munkája a híressé vált görög művészet (Propylean: Kunstgeschichte - Kunst der alten Orienten 147. old.) Harcias népek, mint a görögök művészetet, munkát nem végeznek, erre képtelenek.

Kővári László Történelmi regék - Kolozsvár, 1857 Az ördögök végrontása c. rege a berlini múzeumban található neanderthaloid  ember-koponyához hasonló nép romlását irja le.

Kis Ázsia-i Jónia neve: Sinus Jassicus, vagy Sinus Issicus (Livius: Hist.)

Strabon: Attica hivatott Jónia és Jász néven is.

Gyárfás István: Jász-kunok története, l. 298 old. Ptolemaios Sabariába Jassius népet helyez.

Irodalom:

Ipolyi Arnold Magyar mythologia, Zajti Ferenc kiadása, III. kiadás, Budapest, 1929

Evan Hadingham Secrets of the Ice Age, Walker and Co. New York NY, 1979

Asztalos Miklós a Történeti Erdély A Történeti Erdély Kiadó, Erdélyi Férfiak Egyesülete 1936

Hungarian Genius Turán Printing and Bindery  Garfield NJ 1975

Tamaskó Ödön Zempléni hegység Bibliotheca kiadó Budapest, 1958

Erdész Sándor A Nyírség, Gondolat Könyvkiadó Budapest, 1974

Magyar Adorján Az ősműveltség Magyar Adorján Baráti Kör kiadása Budapest

és a Magyar építőízlés, első kidás, Kráter Kiadó 1990

Dr. Szőke Sándor Dombóvár  Pátria Nyomda Budapest 1971

Sanudo XV. sz. térképe, Encyclopaedia Britannica, s Magyar Adorján Az ősműveltség, Budapest, 1995

Dr. Toronyi Etelka A kárpáti medence a kultúrák bölcsője és a magyarok őshazája, Argentina

Móra Ferenc A fele sem tudomány. Utazás a földalatti Magyarországon, Magvető Kiadó 1960

Botos László Hazatérés, az Árpád Akadémia aranyéremmel kitüntetett műve

Grover S. Krantz Climatic Races and Descent Groups (Christopher Publishing House North Quincy, Ma.,02171, 1980 és Geographical Development of European Languages, American University Studies, Peter Lang New York 1981

Gábor Miklós A magyar régészet regénye, Panoráma Budapest, 1965

The Dawn of Civilisation, McGraw Hill Book Co. Inc., Edited by Prof. Stuart Piggott, 221. old.

John Martin Crawford Kalevala, Robert Clarke and Co. Cincinnati OH. 1898

William Corliss Ancient Man – Handbook of Puzzling Artifacts, the Sourcebook Project Glen Arm MD.

Lázár István Kiált Patak vára Szépirodalmi Kiadó Vállalat Budapest, 1974

Draveczky-Sági-Takáts, A Somogy Megyei Múzeumok régészeti adattára, Kiadta a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága Kaposvár, 1964. 1964.II. füzet)

Bugár-Mészáros Károly: Körös-Sárréti Útikalauz, Általános információk. Építészeti emlékek a Körös-Sárrét vidékén.

Marjalaki Kiss Lajos Történeti Tanulmányok Herman Ottó Múzeum Kiadása Miskolc, 1984

John Dayton Metals, Minerals, Glazing and Man, Harraps, London 1978

Kodály Zoltán Visszatekintés, Zeneműkiadó Vállalat Budapest, 1964

Tomory Zsuzsa Kezdeteink, a Miskolci Bölcsész Egyesület kiadása Dr. Gyárfás Ágnes gondozásában.